Made in Germany!

Hello lányok-fiúk,

Tudom, nagyon eltűntem, már megkaptam a lecseszést iwiw-en mindenkitől, úgyhogy ismét hírt adnék magamról!

Időközben volt egy vizsgám, jó lett... Tudom, hogy miközben otthon tombol a vizsgaidőszak, idegesítő lenne arra panaszkodni, hogy mennyit tanultam egy (1) darab vizsgára, ezért ezt a részt most inkább kihagyom... A német egyetemi rendszer szépsége azonban, hogy a legtöbb vizsgám júliusban lesz...

A vizsga másnapján a német lakótársammal spontán kitaláltuk, hogy mivel kábé minden faluban van 2-3 ismerőse ahol alhatunk, felkeressük Dél-Németország legjelentősebb városainak vendéglátóipari egységeit. Miután megkaparintottuk a kedves anyuka 5-ös BMW-jét, az első megálló a középkori Thübingen volt, ahol egyebek mellett a spanyol Erasmus tanulóktól megtanultuk, hogy lehet 2 euróból berúgni. A trükk nagyon egyszerű: Vegyél egy sört 2 euróért, majd az este folyamán a poharadat mindig olyan pohár mellé tedd, amelyikben több a sör mint a tiedben. Ez utóbbit felmarkolva megint kereshetsz egy balekot, aki nem figyel a poharára...

„Tanulmányi kirándulásunk” második napján Reutlingenben találtuk magunkat. Ha valaki még nem hallott volna róla, annak elmondom, hogy a falu legnagyobb nevezetessége, hogy itt található a világ legszűkebb utcája. Ugyan a Guiness rekord tulajdonképpen egy lyuk két ház között, amin én már alig fértem át, de ettől még a helyiek nagyon büszkék rá. Azért sok turistát nem vonzz a dolog, ezt még a japánok se kajálják.

A stuttgarti éjszakáról ugyan homályos emlékeim vannak csak, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy sikerült abba a clubba bejutni, ahol a Stuttgart focicsapata tartja szombatonként a harmadik félidőt. Az egyik bennszülött sváb lány elmesélte, hogy korábban a focicsapat kabalafigurájaként dolgozott - aligátor munkakörben - de szegényt kirúgták, miután egy félidei 11-es párbalyban alulmaradt a Hertha Berlin macijával szemben.

Kicsi a világ, ugyanis ez utóbbi állattal egy korábbi berlini túrán én magam is találkoztam, íme:

 Itt amúgy közben pont dumáltam vele, és elmondta, hogy kurvára melege van ebben a szerkóban, és még ma otthagyja ezt a szar melót...

Amúgy a németek Bundesliga-mániáját nehéz megértenie valakinek, akinek történetesen a Borsodi-Liga jutott: Itt egy bajnoki forduló idején megáll az élet. Idén ráadásul a bajnokság hajrája kifejezetten izgalmasan alakult, ezért a tévé úgy közvetítette az utolsó fordulót, hogy körkapcsolással mind a kilenc egyszerre játszott meccsról tudósított. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha valahol gólt lőttek, a gólörömre ért oda a kamera, aztán megnézhetted az ismétlést... Mondanom sem kell, a foruló 31 góljából egyet sem láttam élőben! Valahol azért ez tipikusan német, mindent annyira túlszervezni, hogy a végén a lelke veszik el az egésznek...

Visszatérve a dél-német túránkhoz, az utolsó két napra München volt napirenden. A város komolyan lenyűgöző, aki az Oktoberfest idején ráér, az jöjjön ki mindenképp, én biztos ott leszek! (Állítólag jövőre is októberben lesz..:))

A jogászoknak még így a végére egy friss stuttgarti jogeset-csemege a múlt heti jogi folyóiratból:

Jürgen és felesége évekig sikertelenül próbált gyereket nemzeni, ezért orvoshoz fordultak, ahol kiderült, hogy a férj steril. Jürgen kétségbeesésében a szomszédjához fordult segítségért, akinek nem mellékesen már volt két gyönyörű gyermeke. Precíz ember lévén kötött hát a szomszéddal egy szerződést arról, hogy heti háromszor, 8 héten át ööööööö, próbálja meg ő teherbe ejteni az asszonyt. A nagy szívességért cserébe a szomszéd 2500 eurót kapott, akinek a feleségét természetesen nem vonták be a tranzakció részleteibe... Mivel a nyolcadik hét után Jürgen felesége még mindig nem volt terhes, a szomszéd is elment a dokihoz, ahol kiderült, hogy ő is steril...A diagnózis mindenkit meglepett, kivéve a szomszéd feleségét, akinek be kellett ismernie, hogy a két gyerek más apától van...

Kérdés: Jogosan követeli-e vissza Jürgen a 2500 eurót?

És még mondja valaki, hogy a jog száraz?!