Sehol a világon nincs még egy ország, ahol a grillezés annyira népszerű lenne mint itt Németországban. A grillsütő túlzás nélkül státusszimbólum, már 500 euróért hozzá lehet jutni a metálfényezett változathoz. Persze a diákok inkább a minden benzinkútnál megvehető 4 eurós kivitelt tesztelik, szinte napi rendszerességgel. Két feltétele van annak, hogy az itteniek rászánják magukat a sütögetésre: Egy kis napsütés, és minimum egy négyzetméternyi zöld felület. Előbbiből sajnos nem sokat élvezhettünk itt az utóbbi időben, utóbbi pedig egy olyan betonudvarral rendelkező kollégiumban, mint például az enyém egy zöld lábtörlővel is pótolható... A színnek viszont valamiért szimbolikus jelentősége lehet, annak mindig stimmelnie kell, ellenkező esetben valószínüleg már nem is ízlene a virsli... Most épp egy ilyen grillezésből érkezem haza, és mivel a nehéz kolbászok után moccanni sem tudok, ez egy kiváló alkalom a blogírásra...
Az utóbbi napok igen mozgalmasan teltek hiszen több tárgyból is le kellet vizsgáznom. Rögtön egy szóbelivel kezdtem, és mivel fogalmam sem volt, hogy kell felöltözni itt egy szóbeli vizsgára, gondoltam biztosra megyek az öltöny-nyakkendő kombóval. Kicsit furcsán érzetem magam,amikor megláttam, hogy itt inkább a farmer-póló változat a nyerő. Mivel pár nappal később ugyanennél a tanárnál volt a következő vizsgám is, tanulva a korábbiakból megpróbáltam én is beolvadni a farmernadrágos tömegbe. Legnagyobb meglepetésemre azonban aznap rajtam kívül már mindenki öltönyben volt... Vagyis már másodszor éreztem magam úgy, mint Bridget Jones, akinek elfelejtettek szólni, hogy a kurvák és papok jelmezbál elmararad...
Ami a lényeg, hogy mindkét vizsgám sikerült (az öltönyös jobban). Még egy megmérettetés áll előttem, ahol a német vállalati jogi ismereteimről kell meggyőznöm valamelyik professzort. Természetesen ismét öltönyben próbálkozom.
Az utóbbi hetekben a vizsgák mellett még egy utazás is belefért a programba. Még áprilisban kibuliztam magamnak egy helyet egy nagy múltú francia-német csereszemináriumban, ami lényegében arról szól, hogy 20 francia joghallgató tölt nálunk egy hetet Heidelbergben, majd utána mi mehetünk egy hétre Montpellierbe, a francia riveirára... A program keretében délelőttönként általában komoly jogi előadásokat hallgattunk, a nap további részében pedig kultúrprogramon vettünk részt múzeumlátogatással, városnézéssel, polgármesteri fogadásokkal. (Továbbá a nemhivatalos program részét képezte a strandlátogatás, bor- ill. likőrminősítés, könnyűzenei koncerteken való részvétel, szórakozóhelyek parkettájának intenzív amortizálása, nemzetközi kapcsolatok erősítése...)
Ezenfelül sportrajongóként nem kis szerencse, hogy pont ottlétünk ideje alatt haladt el a városban a híres bicikliverseny, a Tour de France. A francia kerékpáros körverseny a világ egyik legjelentősebb, legkeményebb és leglátványosabb sporteseménye, hiszen a kerekesek napi 200 kilométert tesznek meg csodálatos francia útvonalakon, élet halál harcot vívva a győztesnek járó sárga trikóért...Élőben mindebből annyi jött át, hogy olyan 5 percenként elhalad előtted hetvennel egy színes szkafanderbe öltöztetett csávó... Azért a híres amerikai bringást, Lance Armstrongot le akartam fotózni, de mivel ő túl gyors volt, a gépen meg túl lassú, valamelyik kollégáját sikerült lekapnom:
Ez meg én volnék, a helyi diadalív árnyékában:
Most muszáj mennem, mert megint hívtak, hogy kisütött a nap és előkerült a zöld lábtörlő is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.