A hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét termelődnek a németországi történetek, így hát a blog se állhat le... Remélem az új design még több olvasót vonzz az oldalra, és akkor talán majd tényleg jön egyszer reklámozni a Coca-cola is...:)
Egy fergeteges, szavakkal leírhatatlan nyár után újra jelenésem volt a Keletiben, hogy visszatérjek még egy félévre Heidelbergbe. Ezúttal talán még nehezebb szívvel szálltam fel az éjszakai vonatra, mint az első alkalommal, de annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy eddig unatkozni a legkevésbé sem volt időm...
Például már a második napon elköltöztem. Ez különösen azért bravúros, mert a kolival olyan szerződésem volt, amiben 3 hónapos felmondási idő szerepelt. Szerencsére azonban Németországban sem találtak még fel jobbat a forgatható aljú dátumbélyegzőnél, és az ügyintézőnők meggyőzése eddig még nem sokszor okozott problémát...
Az új kecó a városközpontban van, jóval közelebb az egyetemhez, ráadásul az ablakom a városka egyik legszebb terére néz (eddig a szántófölre volt kilátásom). Természetesen protekció kellett ahhoz is, hogy megkaphassam ezt a szobát, de (német-) országos cimborám, Cris kapcsolatai messzire elérnek... Így most vele és két német csajjal lakok együtt, vagyis 3 némettel. Ez persze a nyelvtanulás szempontjából kiváló, de kézenfekvő hátrányi is vannak a helyzetnek: Mit is jelent 3 némettel lakni??
Azt, hogy nem lehet egy morzsa sem az asztalon, a kiskanalak a fiókban kizárólag egymásra fektetve lehetnek, a tejes dobozt pedig csak úgy lehet kidobni, ha előtte laposra hajtogattad (természetesen kizárólag a papírhulladék közé. Kivéve a kupakot, mert az műanyag). Az elmosogatott poharak közül az egyformákat lehet csak egymás mellé tenni a polcra, a fürdőszobában egy csepp víz sem lehet a fogmosópohár mellett, a takarítási tervtől pedig akár betegség estén sincs lehetőség eltérni. Vagyis a makulátlan tisztaság új értelmet kapott a számomra, a felmosófolyadék szagától pedig néha már halucinációim vannak...
Persze elkezdődött az egyetem is, kizárólag gazdasági jogi és EU-s tárgyaim vannak, meg gondoltam eljárok gazdasági szaknyelvi angolórára is. Huszan vagyunk a csoportban, plusz a tanárnő, aki teljesen Gestapposra veszi a figurát: a félév során két hiányzás megengedett, arról is sms-ben kell előre értesíteni Heidi nénit, akarom mondani Frau Winter-t...Itt tényleg nem viccelnek...
A múlt hétvégét Bonnban töltöttem, ahova az ösztöndíjamat eddig tisztességesen fizető szervezet hívta össze a támogatottjait. Gondoltam annyit megérdemelnek, hogy eltöltsek velük egy hétvégét, főleg, hogy az utazástól a hotelszobáig mindent fizettek... A meghívott közel 100 ösztöndíjas kolléga mind dél-kelet-Európából érkezett (értsd: Balkán, benne Magyarország). A 3 napos konferencia alatt volt alkalmam eltűnődni azon, hogy én vajon hogyan illek bele ebbe a képbe, és vajon miért kaptam meg ezt az ösztöndíjat, mert a többiek a zseniség és őrültség határát elválasztó hajszál valamelyik oldalát képviselték, ki ezt, ki azt. Volt itt szlovén teknősbéka-kutatótól kezdve szerb művészfilmrendezőn keresztül koszovói sumér-kutatóig minden... A jó hangulatot megalapozta, hogy a szerbek nem álltak szóba a koszóvóiakkal, a horvátok a szerbekkel, és fordítva...Szerencsémre volt ELTE-s csoporttársammal Gabival megmentettük a hétvégét, és feldobtuk Bonn éjszakai életét is. Visszafelé még útba ejtettük a kölni dómot, ami viszont felejthetetlen élmény, ajánlom mindenkinek aki arra jár.
Most megyek, jófej leszek és felmosom kicsit a konyhát, végül is tegnap óta nem takarítottunk...;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.