Made in Germany!

A hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét termelődnek a németországi történetek, így hát a blog se állhat le... Remélem az új design még több olvasót vonzz az oldalra, és akkor talán majd tényleg jön egyszer reklámozni a Coca-cola is...:)

Egy fergeteges, szavakkal leírhatatlan nyár után újra jelenésem volt a Keletiben, hogy visszatérjek még egy félévre Heidelbergbe. Ezúttal talán még nehezebb szívvel szálltam fel az éjszakai vonatra, mint az első alkalommal, de annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy eddig unatkozni a legkevésbé sem volt időm...

Például már a második napon elköltöztem. Ez különösen azért bravúros, mert a kolival olyan szerződésem volt, amiben 3 hónapos felmondási idő szerepelt. Szerencsére azonban Németországban sem találtak még fel  jobbat a forgatható aljú dátumbélyegzőnél, és az ügyintézőnők meggyőzése eddig még nem sokszor okozott problémát...

Az új kecó a városközpontban van, jóval közelebb az egyetemhez, ráadásul az ablakom a városka egyik legszebb terére néz (eddig a szántófölre volt kilátásom). Természetesen protekció kellett ahhoz is, hogy megkaphassam ezt a szobát, de (német-) országos cimborám, Cris kapcsolatai messzire elérnek... Így most vele és két német csajjal lakok együtt, vagyis 3 némettel. Ez persze a nyelvtanulás szempontjából kiváló, de kézenfekvő hátrányi is vannak a helyzetnek: Mit is jelent 3 némettel lakni??

Azt, hogy nem lehet egy morzsa sem az asztalon, a kiskanalak a fiókban kizárólag egymásra fektetve lehetnek, a tejes dobozt pedig csak úgy lehet kidobni, ha előtte laposra hajtogattad (természetesen kizárólag a papírhulladék közé. Kivéve a kupakot, mert az műanyag). Az elmosogatott poharak közül az egyformákat lehet csak egymás mellé tenni a polcra, a fürdőszobában egy csepp víz sem lehet a fogmosópohár mellett, a takarítási tervtől pedig akár betegség estén sincs lehetőség eltérni. Vagyis a makulátlan tisztaság új értelmet kapott a számomra, a felmosófolyadék szagától pedig néha már halucinációim vannak...

Persze elkezdődött az egyetem is, kizárólag gazdasági jogi és EU-s tárgyaim vannak, meg gondoltam eljárok gazdasági szaknyelvi angolórára is. Huszan vagyunk a csoportban, plusz a tanárnő, aki teljesen Gestapposra veszi a figurát: a félév során két hiányzás megengedett, arról is sms-ben kell előre értesíteni Heidi nénit, akarom mondani Frau Winter-t...Itt tényleg nem viccelnek...

A múlt hétvégét Bonnban töltöttem, ahova az ösztöndíjamat eddig tisztességesen fizető szervezet hívta össze a támogatottjait. Gondoltam annyit megérdemelnek, hogy eltöltsek velük egy hétvégét, főleg, hogy az utazástól a hotelszobáig mindent fizettek... A meghívott közel 100 ösztöndíjas kolléga mind dél-kelet-Európából érkezett (értsd: Balkán, benne Magyarország). A 3 napos konferencia alatt volt alkalmam eltűnődni azon, hogy én vajon hogyan illek bele ebbe a képbe, és vajon miért kaptam meg ezt az ösztöndíjat, mert a többiek a zseniség és őrültség határát elválasztó hajszál valamelyik oldalát képviselték, ki ezt, ki azt. Volt itt szlovén teknősbéka-kutatótól kezdve szerb művészfilmrendezőn keresztül koszovói sumér-kutatóig minden... A jó hangulatot megalapozta, hogy a szerbek nem álltak szóba a koszóvóiakkal, a horvátok a szerbekkel, és fordítva...Szerencsémre volt ELTE-s csoporttársammal Gabival megmentettük a hétvégét, és feldobtuk Bonn éjszakai életét is. Visszafelé még útba ejtettük a kölni dómot, ami viszont felejthetetlen élmény, ajánlom mindenkinek aki arra jár.

Most megyek, jófej leszek és felmosom kicsit a konyhát, végül is tegnap óta nem takarítottunk...;)

A félév végetért, a vizsgák letudva, úgyhogy mivel itt most már sok dolgom nincs, gondoltam hazamegyek...

Szombat délután érkezem haza, és azután a nyár nagy részét otthon terveztem eltölteni. Mivel a blog nem Made in Hungary, a szerkesztőség nyári szünetre vonul... Ha valakinek elvonási tünete lenne, bármikor meghívhat egy sörre, élőben mégiscsak jobb!:)

Hogy szeptembertőr mi lesz, az még nem teljesen tisztázott, de mindent a maga idejében...

Remélem mielőbb tudunk talizni!

csókoltatok mindenkit

 P.S: Azt meg nem is értem, miért van most mindenki meglepődve azon, hogy a német víziladba vállogatott tegnap döntetlent játszott velünk a római vízes világbajnokságon. A félév alatt megtanítottam a helyieknek egy-két trükköt...;)

Sehol a világon nincs még egy ország, ahol a grillezés annyira népszerű lenne mint itt Németországban. A grillsütő túlzás nélkül státusszimbólum, már 500 euróért hozzá lehet jutni a metálfényezett változathoz. Persze a diákok inkább a minden benzinkútnál megvehető 4 eurós kivitelt tesztelik, szinte napi rendszerességgel. Két feltétele van annak, hogy az itteniek rászánják magukat a sütögetésre: Egy kis napsütés, és minimum egy négyzetméternyi zöld felület. Előbbiből sajnos nem sokat élvezhettünk itt az utóbbi időben, utóbbi pedig egy olyan betonudvarral rendelkező kollégiumban, mint például az enyém egy zöld lábtörlővel is pótolható... A színnek viszont valamiért szimbolikus jelentősége lehet, annak mindig stimmelnie kell, ellenkező esetben valószínüleg már nem is ízlene a virsli... Most épp egy ilyen grillezésből érkezem haza, és mivel a nehéz kolbászok után moccanni sem tudok, ez egy kiváló alkalom a blogírásra...

Az utóbbi napok igen mozgalmasan teltek hiszen több tárgyból is le kellet vizsgáznom. Rögtön egy szóbelivel kezdtem, és mivel fogalmam sem volt, hogy kell felöltözni itt egy szóbeli vizsgára, gondoltam biztosra megyek az öltöny-nyakkendő kombóval. Kicsit furcsán érzetem magam,amikor megláttam, hogy itt inkább a farmer-póló változat a nyerő. Mivel pár nappal később ugyanennél a tanárnál volt a következő vizsgám is, tanulva a korábbiakból megpróbáltam én is beolvadni a farmernadrágos tömegbe. Legnagyobb meglepetésemre azonban aznap rajtam kívül már mindenki öltönyben volt... Vagyis már másodszor éreztem magam úgy, mint Bridget Jones, akinek elfelejtettek szólni, hogy a kurvák és papok jelmezbál elmararad...

Ami a lényeg, hogy mindkét vizsgám sikerült (az öltönyös jobban). Még egy megmérettetés áll előttem, ahol a német vállalati jogi ismereteimről kell meggyőznöm valamelyik professzort. Természetesen ismét öltönyben próbálkozom.

Az utóbbi hetekben a vizsgák mellett még egy utazás is belefért a programba. Még áprilisban kibuliztam magamnak egy helyet egy nagy múltú francia-német csereszemináriumban, ami lényegében arról szól, hogy 20 francia joghallgató tölt nálunk egy hetet Heidelbergben, majd utána mi mehetünk egy hétre Montpellierbe, a francia riveirára... A program keretében délelőttönként általában komoly jogi előadásokat hallgattunk, a nap további részében pedig kultúrprogramon vettünk részt múzeumlátogatással, városnézéssel, polgármesteri fogadásokkal. (Továbbá a nemhivatalos program részét képezte a strandlátogatás, bor- ill. likőrminősítés, könnyűzenei koncerteken való részvétel, szórakozóhelyek parkettájának intenzív amortizálása, nemzetközi kapcsolatok erősítése...)

Ezenfelül sportrajongóként nem kis szerencse, hogy pont ottlétünk ideje alatt haladt el a városban a híres bicikliverseny, a Tour de France. A francia kerékpáros körverseny a világ egyik legjelentősebb, legkeményebb és leglátványosabb sporteseménye, hiszen a kerekesek napi 200 kilométert tesznek meg csodálatos francia útvonalakon, élet halál harcot vívva a győztesnek járó sárga trikóért...Élőben mindebből annyi jött át, hogy olyan 5 percenként elhalad előtted hetvennel egy színes szkafanderbe öltöztetett csávó... Azért a híres amerikai bringást, Lance Armstrongot le akartam fotózni, de mivel ő túl gyors volt, a gépen meg túl lassú, valamelyik kollégáját sikerült lekapnom:

 Ez meg én volnék, a helyi diadalív árnyékában:

Most muszáj mennem, mert megint hívtak, hogy kisütött a nap és előkerült a zöld lábtörlő is...

A városka, ahol már több mint három hónapja tengetem a mindennapjaimat többek között arről ismert, hogy rengeteg külföldi tanul, dolgozik benne, ami lehetőséget ad más kultúrák, emberek megismerésére és összehasonlítására. Én nem hiszem, hogy bármely nemzetet be lehetne sorolni valami egyszerű, közismert általánosítás mögé, mint például, hogy a szerbek brutálisak, a svédek hűvösek vagy hogy a görög nők szőrösek. Igenis vannak jámbor szerbek, barátságos svédek, és állítólag még szőrtelenített bajszú görög nőt is látott már valaki. Azonban hiszek abban, hogy sokat elárul egy nemzetről az, hogyan viszonyulnak tagjai egymáshoz külföldön, egy kiszolgáltatott helyzetben, ahol EU ide vagy oda, idegeneknek számítanak.

Ha a világ bármely pontján találkozik öt spanyol vagy olasz, abban biztosak lehetünk, hogy tíz perc múlva már úgy összerázódnak, mintha már ovi óta együtt bandáztak volna. Az arab kisebbség is bárhol a világon viszonylag gyorsan rájött, hogy ha összetartanak, többre vihetik. Az ázsiaiak is valahogy mindig megtalálják egymást, aztán persze sorra nyílnak a kínai éttermek.

Egyedülálló módon mi magyarok viszont még külföldön is annyira tudjuk utáljuk egymást, hogy ezt a tényt az Andrássy út után talán szintén fel lehetne vetetni az UNESCO világörökségi listájára.

Néhány hete a szokásos egyetemi kávézóban valaki bemutatott egy magyar srácnak, aki már 3 éve itt tanul az orvosin. Én 5 perc beszélgetés után elkértem volna a számát, gondolván, hogy egyszer csak főzünk egy jó paprikás krumplit, mire közölte, hogy ő nem azért van itt, hogy magyar barátai legyenek...

Azt már korábban is hallottam, hogy az itt élő magyar ovosok nem hajlandóak szóba állni egymással, és ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol csak tudnak, de azért erre a válaszra így konkrétan nem számítottam.

Pedig már korábban, Münchenben is volt szerencsém hasonlóhoz, amikoris az utcán egy három fős magyar társasággal próbáltam komázni, az „Áh hello ti ismagyarok vagytok?” dumával, de rögtön jött a kedves válasz: „Igen, naés akkor miva'?”

Ilyen előzmények után már kétszer is meggondoltam, hogy a vasárnapi focizás szünetében odamenjek-e a másik pályán játszó kapushoz, akiről úgy véltem, hogy szintén magyar. Ezt a bátor feltételezést arra alapoztam, hogy tapasztalataim szerint viszonylag kevés német srác focizik Kispest-Honvéd mezben. Mivel anno, amikor még érdekelt a magyar foci, nekem is ez volt a kedvenc csapatom, gondoltam egy próbát csak megér a dolog:

-Szia! Hajrá Honvéd! Pesti vagy?

A srác rámnézett, majd szó nélküll visszafordította a fejét balra, aztán akkorát köpött maga elé, hogy felázott az egész tizenhatos.

Azért van pozitív élményem is, ugyan nem egyetemistákkal meg orvosokkal:

Jó szokás szerint a szombati bulira kicsit megkésve, éjfél után szédelegtünk le néhányan az egyetemi klubhoz, ahol ekkorra már kilométeres sor kígyózott a bejárat előtt. A többiek már fanyalogtak, de én még akartam tenni egy kósza kísérletet, és előrementem a biztonsági őrhöz, hogy megtudakoljam, véletlenül nem vagyunk-e rajta a VIP-listán (persze ilyen lista nem is volt, de nice try). Ha már így szóba elegyedtem a Shrekkel, tovább faggattam arról, hogy kábé mikorra jutnánk be a sor végéről.

Shrek  1 óra várakozásra tippelt, és öblös hangon visszaküldött a sor végére. Erre én már magyarul morogtam magam elé egy kevésbé öblös „basszdmeg”-et, amire Shreknek hirtelen tágra nyilt a pupillája:

-”Te magyar vagy?”

Hirtelen nem is tudtam, hogy mi lehet erre a jó válasz, de 3 gyors miatyánk után bólintottam, hogy igen.

-”Na jól van, hányan vagytok, gyertek csak be, a belépővel ne is törődjetek...”

Szép lenne most azt írni a végére, hogy hát igen, vannak még itt rendes honfitársak, és hogy ehhez aztán tényleg nem kell értelmiséginek lenni. Vagy azt, hogy egy magyar shrekurity-s összetartásban lekörözi a tanult hazai dokikat.

Kár volt megtudnom, hogy Shrek polgái neve Hans, és csak annyi köze van Magyarországhoz, hogy a felesége egy tőlünk kivándorolt topless-táncosnő...

Hello lányok-fiúk,

Tudom, nagyon eltűntem, már megkaptam a lecseszést iwiw-en mindenkitől, úgyhogy ismét hírt adnék magamról!

Időközben volt egy vizsgám, jó lett... Tudom, hogy miközben otthon tombol a vizsgaidőszak, idegesítő lenne arra panaszkodni, hogy mennyit tanultam egy (1) darab vizsgára, ezért ezt a részt most inkább kihagyom... A német egyetemi rendszer szépsége azonban, hogy a legtöbb vizsgám júliusban lesz...

A vizsga másnapján a német lakótársammal spontán kitaláltuk, hogy mivel kábé minden faluban van 2-3 ismerőse ahol alhatunk, felkeressük Dél-Németország legjelentősebb városainak vendéglátóipari egységeit. Miután megkaparintottuk a kedves anyuka 5-ös BMW-jét, az első megálló a középkori Thübingen volt, ahol egyebek mellett a spanyol Erasmus tanulóktól megtanultuk, hogy lehet 2 euróból berúgni. A trükk nagyon egyszerű: Vegyél egy sört 2 euróért, majd az este folyamán a poharadat mindig olyan pohár mellé tedd, amelyikben több a sör mint a tiedben. Ez utóbbit felmarkolva megint kereshetsz egy balekot, aki nem figyel a poharára...

„Tanulmányi kirándulásunk” második napján Reutlingenben találtuk magunkat. Ha valaki még nem hallott volna róla, annak elmondom, hogy a falu legnagyobb nevezetessége, hogy itt található a világ legszűkebb utcája. Ugyan a Guiness rekord tulajdonképpen egy lyuk két ház között, amin én már alig fértem át, de ettől még a helyiek nagyon büszkék rá. Azért sok turistát nem vonzz a dolog, ezt még a japánok se kajálják.

A stuttgarti éjszakáról ugyan homályos emlékeim vannak csak, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy sikerült abba a clubba bejutni, ahol a Stuttgart focicsapata tartja szombatonként a harmadik félidőt. Az egyik bennszülött sváb lány elmesélte, hogy korábban a focicsapat kabalafigurájaként dolgozott - aligátor munkakörben - de szegényt kirúgták, miután egy félidei 11-es párbalyban alulmaradt a Hertha Berlin macijával szemben.

Kicsi a világ, ugyanis ez utóbbi állattal egy korábbi berlini túrán én magam is találkoztam, íme:

 Itt amúgy közben pont dumáltam vele, és elmondta, hogy kurvára melege van ebben a szerkóban, és még ma otthagyja ezt a szar melót...

Amúgy a németek Bundesliga-mániáját nehéz megértenie valakinek, akinek történetesen a Borsodi-Liga jutott: Itt egy bajnoki forduló idején megáll az élet. Idén ráadásul a bajnokság hajrája kifejezetten izgalmasan alakult, ezért a tévé úgy közvetítette az utolsó fordulót, hogy körkapcsolással mind a kilenc egyszerre játszott meccsról tudósított. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha valahol gólt lőttek, a gólörömre ért oda a kamera, aztán megnézhetted az ismétlést... Mondanom sem kell, a foruló 31 góljából egyet sem láttam élőben! Valahol azért ez tipikusan német, mindent annyira túlszervezni, hogy a végén a lelke veszik el az egésznek...

Visszatérve a dél-német túránkhoz, az utolsó két napra München volt napirenden. A város komolyan lenyűgöző, aki az Oktoberfest idején ráér, az jöjjön ki mindenképp, én biztos ott leszek! (Állítólag jövőre is októberben lesz..:))

A jogászoknak még így a végére egy friss stuttgarti jogeset-csemege a múlt heti jogi folyóiratból:

Jürgen és felesége évekig sikertelenül próbált gyereket nemzeni, ezért orvoshoz fordultak, ahol kiderült, hogy a férj steril. Jürgen kétségbeesésében a szomszédjához fordult segítségért, akinek nem mellékesen már volt két gyönyörű gyermeke. Precíz ember lévén kötött hát a szomszéddal egy szerződést arról, hogy heti háromszor, 8 héten át ööööööö, próbálja meg ő teherbe ejteni az asszonyt. A nagy szívességért cserébe a szomszéd 2500 eurót kapott, akinek a feleségét természetesen nem vonták be a tranzakció részleteibe... Mivel a nyolcadik hét után Jürgen felesége még mindig nem volt terhes, a szomszéd is elment a dokihoz, ahol kiderült, hogy ő is steril...A diagnózis mindenkit meglepett, kivéve a szomszéd feleségét, akinek be kellett ismernie, hogy a két gyerek más apától van...

Kérdés: Jogosan követeli-e vissza Jürgen a 2500 eurót?

És még mondja valaki, hogy a jog száraz?!

Hi!

Május 2-7-ig hazauccanok, ha gondoljátok szervezhetünk valamit! Szombat buli?

A hétfői edzésre is bekéreckednék, ha lehet...:)

Rég írtam már, de nem azért, mert elszállt az ihlet, vagy akár az internet, inkább a jó időre fognám... Viszont nagyon szívderítő látvány a blog látogatottsági statisztikája, napi kb. 10-14 letöltéssel, úgyhogy lassan megkérdezem a Coca-Colát, hogy akar-e nálam hirdetni...:)

A múltkori meccs - a nagy visszavágó - akkora botrányba fulladt, amit Gerendás mester is megirigyelne. Közhellyel élve, a medence a hazai csapatnak lejtett, de olyan szinten, hogy talán leginkább vízesésről lehetne beszélni: rengeteg ötméterest, kiállítást, támadóhibát fújtak ellenünk... Az i-re az tette fel a pontot, hogy a 2. személyi hibámra a bíró közölte, hogy ez már a 3. volt, vagyis végleg ki vagyok állítva!

Ebből aztán jó nagy botrány kerekedett. Engem reklamálásért nemhogy a lelátóra száműztek, hanem még az uszodából is kitiltottak, pedig én csak udvariasan (hisz ismertek) rákérdeztem, hogy az 1 után miért a 3 jön?? Nem maradtam sokáig egyedül az öltözőben, mert gyorsan utánam küldték a bírók a csapatkapitányunkat is, aki állítólag már kevésbé volt udvarias... Így mi ketten már nem láthattunk, hogy a meccs méltó befejezéseképpen időntúli büntetővel nyert az ellenfél (15-14), no comment.

Ami az egyetemet illeti, nagyon pozitívan csalódtam. Az órák sokkal tartalmasabbak, sokkal gyakorlat-közelibbek mint otthon: Például a vállalati jog tanárom különböző adóelkerülési trükköket ismertetett már rögtön az első órán! Azért olyan nagy tanulás még nincs, egyenlőre inkább az egyetem kávézójában vagyok fellehető, mint a könyvtárában.

Ami még a kávézónál is menőbb, az a várost kettészelő folyó, a Neckar füves strandja! Itt jó időben midig majális hangulat uralkodik, grillezés, foci, bikinis csajok, amit akarsz. Szóval azért el lehet itt lenni Németországban, még akkor is ha néha rád szólnak ha nem szelektíven gyűjtöd a szemetet...

Még nagyon más mint otthon, hogy például csövessel eddig csak eggyel találkoztam, igaz ő veri a teljes magyar mezőnyt. „I am a sex instructor, the fist lesson is free” feliratú póló volt rajta, és három nyelven tudta elmondani, hogy a Tokio Hotel együttes felgyújtására gyűjti a pénzt...sokan adtak is neki...

Fix program a heti órarendben a szerda esti póker, az alábbi illusztris társasággal:

Patrick, (Németország), aki nélkül nem tudnám, hogy Németországban 35 euróba kerül egy utcai hugyozás... Miután egy közös buliból hazafelé tettenérték őt a rend őrei, a berögződött rutin szerint javasoltam, hogy kérdezzen rá, „van-e esetleg más megoldás is...”. Szerencsére nem hallgatott rám, mert mint utóbb megtudtam, ezért a mondatért itt szó nélkül hűvösre tesznek...

 Feri, az egyetlen magyar ismerősöm, aki két leosztás között nagy büszkén mesélte, hogy ugyan a német még nem megy túl jól, de már szóba elegyedett egy német lakótársával a kóter lécsőfordulójában, aki szívélyesen meghívta őt a szombati „Málna buliba” (Himbeeren party). Szerencsére Patrick megkímélte egy rossz élménytől, mikor röhögéstől fuldokolva felvilágosította, hogy itt a málna a melegek fedőneve.

 Islam (Törökország), aki pókerben totál kezdő, a szabályokat másfél óráig kellett neki magyarázni. Aztán persze kifosztott mindenkit.

A végére hagytam a szerb Spiro-t, aki ellen Belgrádban büntetőeljárás van folyamatban, úgyhogy biztos ami biztos gyorsan kijött ide Erasmussal... Kétrendbeli súlyos testi sértés a vád, állítólag a két sértett rugdosni kezdte a kocsiját, amit Spiro saját elmondása szerint mindigis nehezen viselt.

Természetesen őt hagyjuk nyerni...

Hello!

Már megint eltelt egy hét, és annak ellenére, hogy az egyetem még igazából el sem kezdődött (vagy éppen azért) rengeteg minden történt...

A suli a múlt héten egy felkészítő rendezvénysorozatot tartott a külföldről érkező diákoknak, olyan kiválló programokkal, mint idegenvezetés az egyetemen, a könyvtárban, a számtechlaborban stb... Talán a könyvtári túra volt a legviccesebb, ahol először a könyvtár alaprajzát a falra projektorozva magyarázták el nekünk, hogy merre találhatóak a vészkijáratok, majd utána élőben is megmutatták őket...(Ugye első a biztonság...:) Nade nem is ez volt itt a lényeg, hanem hogy lehetett spannolni a külföldi, és német diáktársakkal!  

Gyorsan rájöttem, hogy a bemutatkozás az én nevemmel korántsem hatékony, mivel az a külföldiek számára szinte kimondhatatlan. Ezért, miután már másodszor szólítotak Gulash-nak, muszáj volt váltanom a rövid és könnyen megjegyezhető Balura... Persze ez sem egy főnyeremény: a vicces amcsiknak egy-két sör után már Maugli voltam... Mindenesetre elég jó banda kezd összeverődni 5 kontinensről, és a német pajtások száma is napról napra növekszik...

A póló rovat vezető híre nem lehet más, mint a múlt héten hazai pályán játszott örökragadó a mindig erős szomszédváros,  Karlsruhe ellenében. Az első két negyedben egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni (6-6), de nem kellett Csapó Dudinak lenni ahhoz, hogy valaki észregye, hogy az ellenfélnek pusztán egy kiemelkedő játékosa van, a nálam 2 fejjel nagyobb és 30 kilóval nehezebb szerb center, aki addigra már 4 góllal terhelte meg olasz származású kapusunk hálóját. Félidőben én kaptam azt a hálás feladatot az edzőtől, hogy "csinálj vele valamit..." Mivel jobb nem jutott eszembe, a nem túl inteligens játékost néhány mellbimbócsvarással sikerült úgy felcukkolni, hogy víz feletti ütésért végleg cserével kiállították... Annak azért kifejezetten örültem, hogy azt a bizonyos pofont nem én kaptam, hanem az épp arra járó, teljesen ártatlan Johan, de szerencsére német rinocéroszbőrén még monokli sem keletkezett... Ezután persze már simár hoztuk a meccset 14-10-re, ezen sorok szerény szerője három gólig jutott. Holnap visszavágó a karlsruhei oroszlánbarlangban, igyekszem nem kiüttetni magam...

A "Balázskám eszel te rendesen?" kérdés főzőtudományom közismert korlátozottsága miatt kezd egyre aktuálisabbá válni. Reggelire általában cornflakes vagy pirítós a menű a lassan már legendás perui kávéval, napközben pedig általában az egyetem menzáját favorizálom. Természetesen nem lehet elfeledkezni Németország tradicionális specialításáról, a Döner-Kebabról sem! Mivel a város legjobb kebabját Ali borotválja az Óvárosban, az ő non-stop üzlete jelenti minden buli végállmását. Vicc nélkül, ilyen jó kebab nálunk biztosan nincs! A Moszkva téri patkányburger a közelébe sem érhet...

Mindenestere mivel Döner-kebabon nem sokáig lehet kihúzni, főleg női olvasóimtól kérem, hogy küldjetek receptet túlélésem érdekében!:)) A legkönnyebben elkészíthető, és egyben legfinomabb ételek recepjeinek beküldői között értékes nyereményeket sorsolunk ki!!!:D

Fődíj egy üveg Heidelberger szűretlen búzasör vagy két puszi, választás szerint, amit május elején vehet át a szerencsés nyertes (akkor tervezek ugyais hazamenni néhány napra)! Rántotta, zacskósleves, mirelitpizza, spagetti nem ér, olyat én is tudok!!! :D

Még mielőtt teljesen Juli-Suli válna a blogból, gyorsan el is köszönök... Holnap szurkoljatok...:)

P.S: A miniszterelnöki posztot én sem vállalom...:D